És azt meséltem már, hogy….
Minden tűzijátéknak saját története van. Az „első”, a „legnagyobb”, a „legszebb helyen lőtt”… és így tovább.
Nemrég sikeresen bővítettem ezt a listát a „legfélelmetesebb” alkategóriával. 🙂
.
A történet most is egy telefonhívással kezdődött: péntek délelőtt keresett meg egy úr, hogy lennék szíves neki szombat este tűzijátékot lőni, az eljegyzésére. Szombat délelőtt eljött a boltunkba, ahol személyesen is egyeztettük a részleteket: Megegyeztünk, hogy a közeli szántóföld mellett találkozunk este 10 órakor, ahol egyrészt senkit sem zavarunk a durrogással, másfelől a látvány is teljesen zavartalanul élvezhető.
.
Este 9-körül fekete felhők gyülekeztek a nyugati égbolton, és erőteljes dörgések-villámlások jelezték, hogy közeleg az égiháború. Az előkészített tűzijátékot a kocsiba tettem, és gumicsizma-esőkabát felszereléssel megerősítve útnak indultam.
.
A helyszínre érkezve rövid időn belül lecsapott a vihar. Meglehetősen ijesztő érzés volt egy kocsiban ülni a semmi közepén. Körben folyamatosan villámok csaptak a földbe, az eső özönvízszerűen ömlött, és a tudat, hogy 5 kilóméteres körzetben ember nincs a közelemben, az egyetlen kapcsolatom a külvilággal egy halovány fényű telefon, meglehetősen zombi-apokalipszis érzést okozott.
.
Azt mondanom sem kell, eszem ágában nem volt kilónyi lőporral a kezemben kiszállni a villámok közé. 🙂
.
örökkévalóságnak tűnt az idő, míg megszólalt a telefonom: a megrendelőm hívott, hogy sajnos csúszik a program, csak éjfél körül érnek tűzijáték-nézőbe… Elfojtottam a vágyam, hogy örömüvöltésben törjek ki, igy megbeszéltük, hogy éjfélkor újra nekifutunk az akciónak.
Éjfélre a vihar jócskán lecsendesedett, és bár az eső még mindig intenzíven esett, a tűzijátékot problémamentesen ellőttem. 🙂
.
Íme: https://www.youtube.com/watch?v=zZ2HgvUxHrk
.
[…] Forrás, és tűzijáték: szegedpiro.hu/es-azt-meseltem-mar-hogy/ […]