Minden tűzijátéknak saját története van.  Az  “első”, a “legnagyobb”, a “legszebb helyen lőtt”… és így tovább.

Nemrég sikeresen bővítettem ezt a listát a “legfélelmetesebb” alkategóriával.  🙂

.

A történet most is egy telefonhívással kezdődött: péntek délelőtt keresett meg egy úr, hogy lennék szíves neki szombat este tűzijátékot lőni, az eljegyzésére.  Szombat délelőtt eljött a boltunkba, ahol személyesen is egyeztettük a részleteket: Megegyeztünk, hogy a közeli szántóföld mellett találkozunk este 10 órakor, ahol egyrészt senkit sem zavarunk a durrogással, másfelől a látvány is teljesen zavartalanul élvezhető.

.

Este 9-körül fekete felhők gyülekeztek a nyugati égbolton, és erőteljes dörgések-villámlások jelezték, hogy közeleg az égiháború.  Az előkészített tűzijátékot a kocsiba tettem, és  gumicsizma-esőkabát felszereléssel megerősítve útnak indultam.

.

A helyszínre érkezve rövid időn belül lecsapott a vihar.  Meglehetősen ijesztő érzés volt egy kocsiban ülni a semmi közepén. Körben folyamatosan villámok csaptak a földbe, az eső özönvízszerűen ömlött, és a tudat, hogy 5 kilóméteres körzetben ember nincs a közelemben, az egyetlen kapcsolatom a külvilággal egy halovány fényű telefon, meglehetősen zombi-apokalipszis érzést okozott.

.

Azt mondanom sem kell, eszem ágában nem volt kilónyi lőporral a kezemben kiszállni a villámok közé. 🙂

.

örökkévalóságnak tűnt az idő, míg megszólalt a telefonom: a megrendelőm hívott, hogy sajnos csúszik a program, csak éjfél körül érnek tűzijáték-nézőbe… Elfojtottam a vágyam, hogy örömüvöltésben törjek ki,  igy megbeszéltük, hogy éjfélkor újra nekifutunk az akciónak.

Éjfélre a vihar jócskán lecsendesedett, és bár az eső még mindig intenzíven esett, a tűzijátékot problémamentesen ellőttem. 🙂

.

Íme: https://www.youtube.com/watch?v=zZ2HgvUxHrk

.